Mások az álmok, mások a lehetőségek
2003. 05. 14.
Ha szigorúan csak a bajnoki helyezést nézzük, akkor az elmúlt évtized leggyengébb évadját produkálta a Mol Szolnok legénysége. Az előbb Rasid Abeljanov, majd Zoran Martic edzette társaság csupán a nyolcadik helyet szerezte meg a bajnokságban. Igaz, a Magyar Kupában kiharcolta a négyes döntőbe jutást, ám a debreceni fináléban nem tudott maradandót alkotni, még a dobogó harmadik fokáról is lecsúszott.
A fentiek alátámasztására: az 1988-89-es évadban - ez volt a szolnokiak első éve a felsőházban - 12. helyen végzett a gárda, ám ezt követően napjainkig hetediknél roszszabb pozícióban nem zárták évadot. Közben bajnoki cím, ezüst- és bronzérmek, kupagyőzelem öregbítette a klub hírnevét. Az idei évad azonban sehogyan sem akart öszszejönni, Abeljanov, majd Vilcinskas menesztése megosztotta a szurkolókat. Ráadásul az Atomerőmű, a Kaposvár, a ZTE mellett a Dombóvár gárdája is diadalmaskodott a Tiszaligetben. Idegenben mindössze Kecskeméten, Szegeden és Sopronban nyertek a mieink. A vereségek között voltak balszerencsések: Körmenden, Zalaegerszegen vagy Dombóváron, ha ezek megvannak, biztos, hogy előrébb végeznek a piros-feketék az alapszakaszban. Így a rájátszásban a minden szinten nagyon erős Kaposvárral kerültek szembe, és hiába nyertek ellenük kétszer a Tiszaligetben, idegenben nem sikerült a bravúr. Mivel megszűntek az 5-8. helyért folyó unalmas csatározások, és az alapszakaszban elért helyezések döntenek, így nyolcadik lett a MOL Szolnok csapata.
Zoran Martic vezetőedző: - Egy biztos, nem öröm a 8. hely, de azt is el kell mondanom, minden mérkőzésünkön partiban voltunk vetélytársainkkal. Minimális különbségek döntöttek a mérkőzéseken, tulajdonképpen egy-egy győzelem hiányzott ahhoz, hogy bajnoki elődöntősök és kupafinalisták legyünk. Csapatunkból kiemelni vagy elmarasztalni senkit nem akarok, hiszen mindenkinek voltak jobb vagy gyengébb pillanatai. Megmondom őszintén, idejövetelemig csak felszínesen ismertem a magyar kosárlabdát, kiderült, sok jó képességű kosaras pattogtat a mezőnyben, és a közönség is rajong a játékért. Ám az is feltűnő, hogy Magyarországon óriási előnynek számít a hazai pálya. A jövőről annyit tudok mondani, hogy az edző egyik kezében a síp, a másikban az utazótáska van. Hamarosan eldől, hogy folytatom-e tovább a munkát Szolnokon.
Treffler Tamás, a klubot működtető gazdasági társaság felügyelőbizottságának tagja: - Versenyben volt csapatunk a legjobb négy közé jutásért, és a kupában is bekerült a debreceni fináléba. Bizony nem sok hiányzott a jobb szerepléshez, annak ellenére, hogy ebben az évadban az álmaink szebbek voltak, mint a lehetőségeink. Tudniillik a kormányváltás után újra kellett építeni kapcsolatrendszerünket, és ez nem megy egyik napról a másikra. Szerencsére szurkolótáborunk körében továbbra is népszerű csapatunk. Az önkormányzat részéről ígéretet kaptunk, hogy megmarad a támogatásunk. Reméljük, lesznek még szebb napjaink.
Dr. Nyerges Zsolt, a klubot működtető gazdasági társaság vezetője: - Sajnos ebben az esztendőben ez volt a realitás, bár lehetőségeinkhez képest nem szerepeltünk rosszul, hiszen ha egy győzelemmel többet szerzünk, akkor elérhettük volna tavalyi és azelőtti negyedik helyezésünket. Az volt a legfontosabb, hogy megmaradt a szolnoki férfi kosárlabda, és reméljük, a jövőben sem maradnak szurkolóink felsőházas meccsek nélkül. A jövővel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy Zoran Marticsot jó szakembernek tartjuk, de rajta kívül tárgyalásban állunk más neves trénerekkel is. Állományunkból Orosz, Mérész és Szarvas szerződése él - a hírek szerint a légiósok közül leginkább Vaisvilát marasztalják -, ha elfogadják az általunk felkínált módosításokat, akkor továbbra is számítunk rájuk. Nem titok, hogy vannak fizetési elmaradásaink, mindenkivel megállapodást kötünk és rendezzük azokat.
A napokban elterjedt Szolnokon, hogy egy neves világcég lehet a kosarasok főszponzora. Ehhez Nyerges Zsolt csak anynyit fűzött hozzá: - Sajnos ez csak a szurkolók fantáziájában jelent meg...