A csapat, amelyik 0-2-ről fordított
2011. 05. 20.
Szerdán késő este egyszerre emelkedtek a magasba a szolnoki kezek a Tiszaligeti Sportcsarnok játékterén és lelátóján, amikor megszólalt a sorsdöntő ötödik mérkőzés végét jelző dudaszó.
Szerdán késő este egyszerre emelkedtek a magasba a szolnoki kezek a Tiszaligeti Sportcsarnok játékterén és lelátóján, amikor megszólalt a sorsdöntő ötödik mérkőzés végét jelző dudaszó. Ismerősök és ismeretlenek borultak önfeledten egymás nyakába, hogy közösen ünnepeljék azt a sikert, ami nem elsősorban a ténye, sokkal inkább a mikéntje miatt marad örökké emlékezetes az Olaj-család tagjai számára.
Már az őszi rajt előtt nyilvánvaló volt számunkra, hogy ezzel a játékoskerettel a bajnoki cím legfőbb várományosának számítanak a piros-feketék. Favoritnak lenni ugyanakkor nem könnyű feladat, mert ellene teher nélkül játszhatnak az ellenfelek, a buktatók száma pedig pont ugyanannyi, mint szerényebb célok esetében. Báder Mártonék apróbb hullámvölgyektől eltekintve sorra vették az akadályokat, így aztán mindenki természetesnek vélte, hogy bejutottak a döntőbe. Ahogy azt is, hogy ott a nagy rivális Albacomp lesz az ellenfél. Az első meccsen mégis úgy tűnt, az esélyesség terhe alatt összeroppan a görcsösen játszó szolnoki csapat, a második pofon után pedig már voltak, akik söprést, azaz 3-0-s fehérvári diadalt vizionáltak.
Nem lett igazuk. Olyannyira nem, hogy a hátralévő mérkőzéseken a legcsúnyább helyett a legszebb forgatókönyv valósult meg. Éppen a 0-2 kellett hozzá, hogy e párharc történelemmé váljon, s ne minősüljön a kosártársadalom által kézlegyintéssel elintézett papírformának, mint adott esetben egy három- vagy négymeccses Olaj-siker esetében. Mert ugyan a mondás szerint minden csoda három napig tart, a mieink mentális erejének hála, a mostani jóval tovább fog.
Nekünk, Olaj-hívőknek még sokáig ez marad "A CSAPAT", mely a döntőben 0-2-ről fordított.