Tizenkilenc év a Szolnoki Olajban
2015. 01. 08.
Cziczás László duplázott az Olaj soraiban, 2007-ben bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett
Az 1979-ben született Cziczás Lászlót tizenegy éves korában igazolta le az Olaj utánpótláscsapata. Tagja volt az 1993-ban Országos Serdülő Kupán ezüstérmet nyert csapatnak. Tizennyolc éves korában, 1997 áprilisában a Szombathely ellen játszotta első mérkőzését a felnőtt csapatban. A 2000/2001-es szezont a B-csoportos Tiszaújvárosban töltötte, de egy év múlva már a szolnoki csapattal nyert Magyar Kupát. 2004-ben lett csapatkapitány, pályafutásának csúcsa a 2007-es esztendő volt, ekkor kupagyőzelmet és bajnoki címet szerzett. A Szolnoki Olajnál tizenkilenc évet húzott le, ebből tizenkettőt A-csoportos játékosként. A 2009-es szezon után Debrecenbe igazolt, majd visszavonult.
Egyre ritkábban lehet látni a Tiszaligeti Sportcsarnokban Cziczás Lászlót. A Szolnoki Olaj korábbi játékosa nyár óta a ceglédi női csapat edzője. Ahogy játékosként a pályán, úgy a kispadon is kemény.
- Nyáron keresett meg a klub elnöke - vág bele a ceglédi kaland kezdetébe a Szolnoki Olajjal kétszer Magyar Kupát és egyszer magyar bajnoki címet nyerő Cica. - Filipowicz úr látott korábban játszani, néhányan be is ajánlottak neki. Volt egy nap gondolkodási időm, ezalatt mindent mérlegeltem. Megbeszéltem a feleségemmel is. Abban állapodtunk meg, hogy a kihívás egy szezont biztosan megér. Az egyik oldalon ott volt az, hogy "mit veszíthetek"? Ebbe a rovatba nem került semmi. A másik oldalon pedig az, hogy "mit nyerhetek"? Ide már nagyon sok mindent be tudtam tenni. Természetesen továbbra is dolgozom a családi vállalkozásban, emellett edzősködöm, hiszen a női kosárlabdázásban nincs annyi pénz, hogy abból tudjam eltartani a családot. Nagyon nehéz összehangolni a kettőt, de nagyon jól érzem magam.
- Eddig mennyire jött be az edzősködés?
- Van egy kiváló segítőm (Földi "Sutyi" Sándor fia), akivel nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk. Nem nyűg edzésre járni, a lányok kilencven százalékban elfogadják, amit mondok nekik. Formálhatók, fogékonyak a számukra még talán szokatlan munkára és nagyon szorgalmasak is. Mindezt úgy csináljuk, hogy vérátömlesztést is végzünk. Ennek az eredménye persze nem hónapokban, hanem években mérhető, úgyhogy ami most van, az egy hosszabb szakasz első állomása. Hogy lesz-e folytatás, az persze nagyon sok mindentől függ. Például attól, hogy elégedettek lesznek-e velem a szezon végén, vagy kapok-e ajánlatot máshonnan. Újfajta szemléletet akarok megtanítani a lányoknak. Olyasmit, ami játékosként engem is jellemzett. De azt látom rajtuk, hogy néha „meg vannak halva”, nem kíméljük őket az edzéseken.
- Most a hetedik helyen áll a csapat. Mi az elvárás Önökkel szemben?
- Nagyon jó lenne az első nyolcban végezni. Emberemlékezet óta nem fordult elő Cegléden, hogy a rájátszásba jutott volna a csapat. Bízom benne, hogy ebből a szempontból is sikeres lesz ez a szezon.
- A játékos mentalitásából mennyi maradt meg Önben edzőként?
- Azt mondják rólam, hogy vehemens vagyok meccs közben, néha elragad a hév. Nem tudom karba tett kézzel követni a játékot. Játékosként a feszültséget le tudtam vezetni egy-egy védekezéssel, vagy támadással, de itt ilyesmire nincs lehetőségem. A kispad előtt felfestett kalitkában kéne maradnom, de ezt nem mindig tudom megállni. Néha úgy szaladgálok a kispad és a zsűriasztal között, mintha nem is lenne ott az a bizonyos vonal. Tíz forduló ment le a bajnokságból, eddig egy technikai hibát kaptam. Természetesen azt is jogtalanul. A játékvezetőkkel természetesen tisztelettudó vagyok, hiszen azért én még nagyon új fiú vagyok ebben a szakmában.
- Marad ideje követni a Szolnoki Olaj meccseit, vagy teljesen lefoglalja a mostani feladat?
- Természetesen követem korábbi csapatom mérkőzéseit. Mindenről tudok, az összes meccsüket nézem a tévében, de ha ott nem, akkor az interneten keresztül követem a találkozókat. Úgyhogy képben vagyok Olaj-ügyben.
Forrás: Új Néplap - Gutai István