Lemondott Dragan Aleksic
2015. 10. 25.
Dragan Aleksic a BB1.hu kérdéseire válaszolt
- Miért döntött így?
- A válasz egyértelmű: ha Szolnokon dolgozol, csak akkor van esélyed az életben maradásra, ha jönnek az eredmények. Ha nincs eredmény, akkor menned kell. Ez ilyen egyszerű, ezt el kell fogadni. Sajnos az utóbbi időben nem játszottunk jól, és az eredmények sem jöttek. Valami hiányzott, talán az igazi csapatszellem, az összhang a játékosok között. Egy biztos: edzőt mindig könnyebb cserélni, mint játékosokat, úgyhogy az első lépést most megtettük azért, hogy újra sikeres legyen a szolnoki csapat.
- Mit gondol, mi volt a legnagyobb probléma?
- Az, hogy nem volt egy igazi vezér a csapatban. Többször is előfordult, hogy nem azt láttam viszont a pályán, amit megbeszéltünk az öltözőben. Persze mindenki hozhat rossz döntéseket, ahogy én is hoztam. A legnagyobbat a nyáron, a játékosok kiválasztásakor. Ez egy az egyben az én saram. Tanultam belőle.
- Milyen érzések kavarognak most önben? Csalódott?
- Persze, hogy csalódott vagyok. Ha nincs eredmény a munkádban, nem lehetsz elégedett. Ilyen az élet, ez benne van a pakliban, hozzátartozik az edzői szakmához. Az ember nem lehet mindig sikeres, viszont az fontos, hogy a jó után a rosszat is el kell tudni fogadni.
- Talán tüske is maradt önben?
- Dehogy, erről szó sincs. Szolnokkal kapcsolatban csakis a jó dolgokra fogok emlékezni. Játékosként is szép időszakot töltöttem itt el, és edzőként is megkaptam a lehetőséget arra, hogy nyugodtan dolgozhassak. Nagyon szép időszak volt ez a pályafutásomban, szerepeltünk az Adria Ligában, illetve az EuroCup és az EuroChallenge sorozatokban, ezek során mind-mind hasznos tapasztalatokra tettem szert. Élveztem az itt eltöltött időszakot, nem udvariasságból mondom, de Szolnokot már a második otthonomnak tekintem. A végén már nem is éreztem magamat külföldinek, úgy közlekedtem a városban, mintha helyi lennék. Sok barátot szereztem a kosárlabdapályán és azon kívül is. Jól kijöttem a klubnál mindenkivel, a szakmai stáb tagjaival, a szakmai igazgatóval, az ügyvezetővel és a tulajdonossal is. Mindenki bizalmát élveztem. Sajnos most ez történt, van ilyen.
- Hogyan tovább? Mihez kezd most?
- Egyelőre csak annyi biztos, hogy megyek haza Szerbiába. Aztán én magam is kíváncsian várom, hogy mi fog történni. Profi vagyok, állok az új lehetőségek, az új munka elé.