Tovább menetel az Olaj KK
2006. 12. 04.
A válasz egyszerű: kell két jó csapat és sok-sok szurkoló. Nos, pénteken este Szolnokon minden adott volt egy vérbeli rangadóhoz. Fél órával a kezdés előtt már telt ház volt a Tiszaligeti Sportcsarnokban.
Ám további szurkolók érkeztek, így kis túlzással egymás nyakában ültek és álltak az emberek. Várták az Olaj-Pécs összecsapást, melyen a bajnokság két legjobb formában lévő együttese lépett pályára. Azt gondoljuk, még a vendég pécsiek hívei is jól érezték magukat a találkozón, annak ellenére, hogy kedvenceik 87-67-es vereséget szenvedtek. Talán mondani sem kell, hogy örömmámorban úsztak az Olaj drukkerei a mérkőzés végén, hosszú percekig tartott az ünneplés. A régi szép időket idézte a hangulat, és nem utolsó sorban sokadjára remekelt ebben a szezonban a piros-fekete alakulat.
- Volt-e ünneplés a magabiztos győzelmet követően? - erről (is) kérdeztük Pór Pétert, a szolnokiak vezetőedzőjét.
- Mi minden kis sikernek nagyon tudunk örülni, de nincs hurráhangulat sorainkban. Sok van még hátra az alapszakaszból, melyet majd követ a rájátszás. Mindenesetre biztató az eddigi szereplésünk.
- Kanyaradjunk egy kicsit vissza a mérkőzés előtti időszakra. Mire számított akkor?
- Arra, hogy sokat fog cserélni a PVSK, hiszen tíz jó képességű játékosból tud szelektálni Völgyi Péter edző kollégám. Faultokkal is igyekeznek széttördelni a játékunkat. Ez utóbbi sikerült, ráadásul jól játszottak, és vezettek Simonék az első negyedben.
- Mikor volt a fordulópont?
- A második negyedben jobban védekeztünk, megvoltak a besegítő emberek. Sabaliauskas két triplát dobott egymás után, Jurkunas és Hollins is betalált. Megfizettünk azonban a szünet előtti utolsó másfél perc könnyelműségeiért, hiszen 40-30 után, 42-39-re alakult a félidei eredmény. A fordulást követően is a mi akaratunk érvényesült. Arról nem beszélve, hogy Jurkunas triplái, Hollins és Kelley betöréseivel és középtávoli dobásaival szemben vendégeinknek nem volt ellenszerük. Ellenben náluk egyedül csak Alekszics tudott eredményes lenni. És ne feledjük, 66-59-es állásnál csuda jókor jött Hollins hárompontosa, hiszen így nyugodtabban, tíz pontos előnnyel várhattuk a zárónegyedet.
- A zárószakasz előtt többen arra gondoltak, hogy elfárad hat emberes csapata. Ehelyett állva hagyták vendégeiket.
- Sok labdát szereztünk ebben az időszakban is, a mérkőzésen 17 labdaeladásra kényszerítettük vetélytársunkat. Úgy láttam, hogy a sok csere miatt elveszítette a fonalat a pécsi csapat. Ekkor már képtelenség volt bennünket megállítani.
- Meddig lehet ezt a teljesítményt fokozni?
- Minden mérkőzésen igyekszünk a maximumot nyújtani. Azok, akik ismerik a mai magyar mezőnyt tanúsíthatják, hogy sok az egyforma képességű csapat mostanság. Kis különbségek döntenek az összecsapásokon. Nehéznek ígérkezik a folytatás, ebben az esztendőben még három bajnoki és egy kupameccs vár ránk. Előbb utazunk az Albacomp és a Falco otthonába, majd fogadjuk a Dombóvárt. Mindezeket megelőzve szerdán Tiszaújvárosban Magyar Kupa mérkőzésen lépünk pályára. Mint mondtam, szeretnénk mindkét fronton továbbra is jól helyállni.