Kupadöntőbe vágyik a Szolnoki Olaj KK legénysége
2007. 04. 12.
Péntektől a szolnoki rendezésű Coop Magyar Kupa négyes döntőjében lesz érdekelt az Olaj legénysége. A kupa elődöntőjében az Albacomppal találkoznak a piros-feketék, majd szombaton remélhetőleg a fináléban lépnek pályára.
A Falco ellen is fájó vereséget szenvedett az Olaj, pedig egy esetleges győzelemmel bebiztosíthatta volna alapszakasz-elsőségét. Ehelyett maradt még izgulni való az április 18-i záró fordulóra, melyben Sopronba látogatnak Cziczásék. Maradva még a Falcóval szembeni meccsnél, nem csak a két bajnoki pontot, hanem egyik legjobbjukat, a litván Jurkunast is elveszítették a szolnokiak, aki térdsérülést szenvedett a mérkőzés elején. Erről is kérdeztük Pór Péter vezetőedzőt, a főtéma azonban a hét végi kupadöntő volt.
- Érzékenyen érintett bennünket Jurkunas korai kiválása - kezdte a szakember. - A játékos belső térdszalagjai meghúzódtak a jobb lábán, további vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy mennyire súlyos ez a sérülés. Azt azonban még nem tudni, hogy hétvégén számíthatunk-e az erőcsatár játékára.
- Mi történt csapatával a Falco elleni mérkőzésen?
- Egy biztos, jó napot fogott ki a vasi gárda, amelyik minden tét nélkül játszhatott, hiszen úgy tűnik, hogy a hetedik helynél sem hátrább, sem előrébb nem végezhetnek az alapszakaszban. Mi pedig továbbra is küzdünk az alapszakasz első helyéért, de a legutóbbi mérkőzésen semmi sem jött össze. Nem értünk oda a lepattanókra, nagyon csúnyán 19:39-re elveszítettük a lepattanócsatát, ezen belül a támadólepattanók aránya is 3:13 volt. Mindezekből az is kiderül, hogy a Falco sokkal többet támadhatott, mint a mi csapatunk.
- A nézőtérről úgy tűnt, hogy nem találták meg a vendégek zónavédekezésének ellenszerét.
- Én ezt úgy mondanám, hogy meg voltak a zóna elleni tiszta dobóhelyzeteink, sajnos azokat nem tudtuk értékesíteni. Nem csak a kinti pontos dobások hiányoztak, hanem a palánk alatti játékunk is kívánni valót hagyott maga után. Ha ez továbbra sem fog javulni, akkor mindenki ellen kínlódva fogunk játszani. Most is vallom, amit egész évadban többször is nyilatkoztam. Közel tíz egyforma képességű csapat küzd a bajnokságban, bárki bárkit képes legyőzni. Lehet, hogy most jön ki a csapaton a szellemi és fizikai fáradtság. Hiszen az őszi szezont végig hat játékossal kellett lejátszanunk.
- Pihenésre pedig nincs idő, hiszen pénteken már az Albacomp elleni kupa elődöntőjében kell helytállniuk. Mit várhatunk az összecsapástól?
- Alig három hete az Albacomp épp ellenünk bizonyította be, hogy továbbra is számolni kell vele, jó szerkezetű, erős állományú csapat. Természetesen azon leszünk, hogy visszavágjunk nekik a bajnoki vereségért és bekerüljünk a szombati fináléba.
- Mit vár a másik elődöntőtől, a Körmend-Pécs összecsapástól?
- Szinte lehetetlen megjósolni a végeredményt, hiszen közel azonos képességű ellenfelekről van szó, ráadásul semleges pályán a mi csarnokunkban fognak küzdeni. A pillanatnyi forma dönti majd el a döntőbe jutás sorsát. Ez utóbbi nyilván a mi Albacomp elleni mérkőzésünkre is vonatkozik majd.
- Ön pályaedzőként már két Magyar Kupa négyes döntőben is szerepet vállalt, hogyan emlékszik vissza a finálékra?
- Mint ismeretes 2002-ben Goran Miljkovics volt a vezetőedző, mikor csapatunk fennállása során először megnyerte a Magyar Kupát éppen itt a Tiszaligetben. Goran egy kiváló szakember, nagyszerű csapata volt, amely teljesen megérdemelten lett kupagyőztes az Atomerőművei szemben. Egy évvel később szintén egy kiváló szakember, Zoran Martic mellett dolgoztam, mikor negyedik helyet szereztünk a debreceni négyes döntőben. Természetesen az előbbi sikert a kupagyőzelmet szeretnénk megismételni, szenzációs közönségünk előtt.