Archívum - Hírek

Jurkunas jött, látott, győzött

2009. 05. 19.

Andrius Jurkunas minden bizonnyal a Paks elleni negyedik meccsen öltötte magára utoljára a Szolnoki Olaj KK mezét. Az ország egyik, ha nem a legjobb védőjátékosa egy bajnoki és egy kupasikerrel, valamint megszámlálhatatlan szép pillanattal búcsúzik a piros-feketéktől.
     A litván erőcsatár a 2007-es, minden lehetséges csapatsikert felhalmozó gárda bástyája volt a védelemben, nélküle talán nem is ért volna csúcsra az Olaj. Éppen két évvel ezelőtt még arról beszélgettünk Jurkunas-szal, hogy rettentő boldog itt a Tisza partján és addig marad a klub alkalmazásában, amíg fel nem hagy profi pályafutásával. Úgy tűnik, a szomorú pillanat most jött el, ennek a kérdezz-feleleknek keserű szájízzel vágok neki, mert egy nagyszerű sportember karrierjének nekrológja íródik alant:

     - Alig hihető itt Szolnokon sok ember számára, hogy abbahagyod a játékot. Elképzelhetetlen, hogy visszatérj a parkettre?

     - Nehéz döntés, de az a baj, hogy a testem az utóbbi időben már nem bírta a folyamatos megterhelést. Még csak harminchárom éves vagyok, de a fizikai határaimat feszegetve azt vettem észre, hogy már nem tudtam úgy regenerálódni, ahogyan régen. Egészen 2002-ig a különféle válogatottak miatt nem volt nyári szünetem. Elfáradtam.

     - Jön négy hónapnyi pihenő. Az nem lesz elég, hogy újra feltöltődj energiával?

     - Most úgy gondolom, hogy nem. Nem akarok kosárlabdával törődni egy ideig, pihenésre vágyom, a horgászbotomra, de főleg a családommal, az augusztusban születendő kislányommal akarok foglalkozni. Egy biztos, azt a formát, amit elvárnék magamtól, illetve joggal elvárnának tőlem, már nem tudnám egy egész szezonon keresztül hozni.

     - Amikor az Olajhoz érkeztél, tudtál valamit a magyar kosárlabdáról?

     - Annyit mindenképpen, hogy sok litván játékos játszott már itt, ezen kívül szinte semmit.

     - Rosszabbra vagy jobbra számítottál?

     - Kellemesen csalódtam. Nagyon kevés olyan bajnokság van Európában, ahol ennyire kiegyenlítettek az erőviszonyok. Bizony akadnak itt is nagyszerű játékosok és edzők, akik máshol is megállnák a helyüket. Sok nagy hírű szakemberrel dolgoztam már, ezért is mondom azt, hogy Pór Péter például bármelyik elit bajnokságban vezethetne csapatot, annyira látja és érti a játékot.

     - Nem volt furcsa, hogy litván válogatottként, olimpiai bronzérmesként egy relatíve gyengébb bajnokságba szerződtél?

     - Miért lett volna? Én profi vagyok, ahol számomra megfelelő szerződést kínálnak, ott játszom.

     - Nem mondod, hogy egy litván válogatottnak huszonkilenc évesen az volt az álma, hogy nálunk kosarazzon. Alakulhatott volna másként is a pályafutásod.

     - A jó profi karrierben rendkívül sokat számít a szerencse. Egyszer fenn, egyszer lenn, aki benne van, az tudja, hogy szerencsejáték az egész. Van, hogy egy kiváló lehetőséggel kecsegtető ajánlatot kapsz, de a csapatnál történik valami, ami miatt mégsem vállalod be. Az biztos, hogy a menedzserkérdésben valószínűleg én is hibás voltam, de ez már a múlt.

     - Hogyan érezted magad Szolnokon?

     - Nagyszerűen. Korábban sehol sem töltöttem ennyi időt egy klubnál. Ha jól emlékszem, akkor két idény volt a legtöbb. A családom is otthonra talált Szolnokon, ami nekem különösen fontos. Megszerettük ezt a szép, fejlődő kisvárost, barátokra tettem szert, így biztosan visszatérek még magánemberként.

     - És a csapat? A szolnoki szurkolóknak a mindent megnyerő társaság Kelley-vel, Hollins-szal, Sabaliauskas-szal, s elsősorban Andrius Jurkunas-szal hatalmas kedvenc lett. Mi volt a titok?

     - Titok? Nem hinném, hogy bármiféle titkunk lett volna. Egész egyszerűen adott volt egy csapatnyi rendkívül jó szellemű játékos, akik egy kiváló edző irányításával le tudták győzni sokszor önmagukat is, és ez nagy szó! 2007 egy csodálatos esztendő volt, fantasztikus közönséggel, hihetetlen hangulatú meccsekkel. S azok az ünneplések a városban! Írd le mindenképpen: ezért érdemes játszani!

     - Az utóbbi két év viszont számodra már nem volt akkora ünnep, legalábbis ami a sérüléseket illeti.

     - Ez volt az egyik árulkodó jel, ami miatt a visszavonulás mellett döntöttem. Jöttek az újabb és újabb sérülések, a testem már nem erre a tempóra van kalibrálva. Félreértés ne essék, egyáltalán nem érzem magam még öregnek, szóval amatőr szinten még elképzelhető, hogy kicsit pattogtatok, de ezzel négy hónapot biztosan várok.

     - Mi fog majd a legjobban hiányozni?

     - Az a légkör, ami körbevette Szolnokon a kosárlabdát, ahogy mindenki szívét-lelkét beleadva szurkolt a csarnokban, amikor a nevemet skandálta a sok ezer ember, na az olyan érzés, amit nem lehet szavakba önteni. Meg a bajnoki esztendő! Azt sohasem feledem. Hiányozni fog minden, amit ez a város adott nekem, de egyszer sajnos ennek is véget kellett érnie, bármennyire is fáj...

     - Litvániában a legnagyobb csapatban, a Zalgirisben játszottál, ahol nemzeti sport a kosárlabda. Furcsa ezt pont tőled hallani.

     - Igen, de mindezek ellenére mondom, hogy ami itt van, az egyszerűen felfoghatatlan annak, aki nem élte át legalább egyszer. Enélkül szegényebb lenne a pályafutásom. Csodás éveket töltöttem Szolnokon, amiért köszönet a csapattársaknak, edzőknek, vezetőknek, s legfőképpen Magyarország legjobb szurkolótáborának. Hajrá Olaj!

Andrius Jurkunas
Nemzetisége: litván
Született: 1976. 05. 21.
Magassága, súlya: 205 cm/104 kg
Posztja: erőcsatár (4)
Első tétmeccs az Olajban: 2006. 02. 08. Székesfehérvár
Utolsó tétmeccs az Olajban: 2009. 05. 08. Szolnok
Legtöbb dobott pont az Olajban: 23/15, a Kaposvár ellen, 2007. 01. 20.
Legtöbb lepattanó az Olajban: 13, a Nyíregyháza ellen, 2007. 02. 24.
Legtöbb gólpassz az Olajban: 8, a Falco ellen, 2009. 04. 11.
A témához kapcsolódó további hír(ek):
Szolnoki Olajbányász Szolnoki MÁV FC Szolnoki Vízilabda Sport Club Szolnoki Sportcentrum MKOSZ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség

Copyright © 2001-2019. Szolnoki Olaj Kosárlabda Klub Kft.