Lemaradtunk a dobogóról
2003. 04. 14.
Nem sok hiányzott a meglepetéshez, mármint, ahhoz, hogy a MOL Szolnok legyőzze az otthonában szereplő Debreceni Vadkakasok együttesét, a Magyar Kupa péntek esti elődöntőjében. Pedig totónyelven szólva fix egyesre lehetett venni a meccset, hiszen a Debrecen ragyogóan szerepelt a bajnoki alapszakaszban, 17 győzelmükkel a második helyet szerezték meg, szemben a mieink 10 győzelmével, és szerénynek mondható nyolcadik helyével.
A kupavédő MOL Szolnok 25 percig rácáfolt a papírformára, a debreceniek képtelenek voltak a vendégek felállt védekezésével mit kezdeni. Pontjaik nagy részét az Olaj elhibázott támadásait követően érték el, a centerek leszedték a védőlepattanókat, az indításokat pedig mezőnyembereik értékesítették. Ebből is kiderül, hogy döcögött a szolnokiak támadójátéka, Anzulovicot felváltva őrizte, a végére elfárasztotta Fodor, Ádám és Lakatos, Pavlovicsnak csak a nagyszünet utáni percekben voltak jó periódusai. Az egyébként jól kosarazó, Vaisvila is elfáradt a záró negyedre, a litván légiós nem mellesleg bekerült a torna All Star csapatába. Orosz védekezésben jól játszott, kár, hogy a szünet után megkapta negyedik faultját, a támadásbefejezésekkel azonban adós maradt. Trepák Zoli továbbra önbizalomhiánnyal küzd, keveset tett hozzá a játékhoz. A cserék közül Stewart sajnos fél óra után kipontozódott, Mérész Csaba dettó Trepák, védekezésben lehetett rá számítani, támadásban azonban nem nézett a gyűrűre. Csaba akkor lehet majd hasznára csapatának, ha a Körmend elleni dobóformáját átmenti.
Akarni, akartak a fiúk, olykor jól játszottak, de ennél több kell a továbbiakban, ugyanis a bajnoki bravúrhoz a Kaposvár - háromszori - legyőzéséhez egyenletesebb teljesítményre lesz szükség, mint amit az elmúlt hetekben, és Debrecenben mutattak.