Dr. Nyerges Zsolt: „Olyan döntést hoztam, ami a mai világban nem szokás”
2019. 03. 01.
Több milliárd forintnyi sportvagyont ad át adományként a következő hónapokban Szolnok városának – erről beszélt az Új Néplapnak dr. Nyerges Zsolt.
A nemrég nyolcadik Magyar Kupa-címét megszerző Szolnoki Olaj KK tulajdonosi alapítványának alapítója, a Szolnoki Dózsa vízilabdacsapat tulajdonosi alapítványának alapítója, a Szolnoki MÁV FC Kft. tulajdonosa elmondta: az erről szóló szándéknyilatkozatot már aláírta, a háttérben pedig megkezdődött a szakértői munka a legmegfelelőbb jogi és szerződéses keretek kidolgozására.
A profi- és utánpótlás-csapatok változatlan színvonalú működtetéséhez szükséges sportlétesítmények a bajnokság végéig átkerülhetnek a városhoz, és folynak a tárgyalások a klubokról is.
– Nemrég nyolcadik magyar bajnoki címét szerezte meg a Szolnoki Olaj. Több mint két évtizednyi sportvezetői múlt birtokában ugyanúgy éli meg a sikereket, mint a kezdetekkor?
– A kosárlabdával 22 éve, a vízilabdával tíz éve foglalkozom, és ezalatt összesen 26 kupa- és bajnoki győzelmet szereztünk. Azt mondják, Magyarországon senkinek nincs ilyen mérlege, és ezekkel az eredményekkel egyedülálló sportvezetőnek számítok. Az biztos, hogy az elmúlt években mindent elértünk, amit lehetett, és én valamennyi címünkre büszke vagyok!
Az Olaj nyolcszoros magyar bajnok és immár nyolcszoros kupagyőztes, amelyből a ’91-es bajnoki aranyán kívül mindegyiket a mi időszakunkban szerezte, emellett a 2011-es Szuperkupát is megnyertük. A vízilabdaklubbal szintén példátlan utat tettünk meg az elmúlt 10 évben: a Szolnoki Dózsa az ország legsikeresebb csapata, amellyel három magyar bajnoki cím, három Magyar Kupa és két Magyar Szuperkupa mellett Bajnokok Ligáját és Európai Szuperkupát nyertünk.
– Eközben hatalmas beruházásokat vittek véghez a Tiszaligetben.
– Hétévnyi előkészítés és megvalósítás után 2018-ra mindent felépítettünk, amit elterveztünk. A Vízilabda Arénára, a Tiszaligeti Stadionra, az utánpótlás pályáira és főépületeire és az egyéb létesítményekre akkori beruházási értéken mintegy 5 milliárd forintot költöttünk.
Ha mindezt ma kellene megteremteni, ismerve az építőiparban bekövetkezett robbanásszerű árváltozásokat, a költségek akár 8–10 milliárd forintra is rúghatnának. Emellett százmilliós sportvagyont képviselnek a kapcsolódó eszközök, például a városi sportcsarnokban található berendezés is, amely az első osztályú kosárlabdameccsekhez elengedhetetlen, a lelátókkal, palánkokkal, LED-fallal együtt.
Az értéktől függetlenül egyébként úgy gondolom, hogy a szolnoki Tiszaliget európai szinten is egyedülálló sportkomplexum lett, ahol csak végigsétálni is fantasztikus élmény. Az ide látogató csapatok vezetői-játékosai is elismerően nyilatkoznak a létesítményekről, vannak, akik csak álmodni tudnak ilyen körülményekről.
Az elmúlt hetekben például itt járt a Hannover vízilabdacsapatának tulajdonosa, aki megkért bennünket, hogy mutassuk meg neki az Aréna terveit, mert ő egy ilyen komplexumot szeretne otthon megépíteni. Ez is visszaigazolja, hogy átfogó koncepció mentén, átgondoltan építkeztünk.
Emellett már a tervezéstől prioritásként kezeltük a fenntarthatósági szempontokat is. Például termálvízből nyerünk gázmotor útján energiát, ami a komplexumot egyedülállóan költséghatékonnyá teszi európai szinten is.
– Most mégis úgy döntött: háttérbe vonul a szolnoki sportéletből.
– Az elmúlt évben jelentősen lecsökkentettem az üzleti aktivitásom, ezért nyilvánvalóan a sportban vállalt szerepemnek is meg kell változnia. A szüleim engem klasszikus humanista módon, nyitott szellemben neveltek. Úgy nőttem fel, hogy belém táplálták: az embernek társadalmi felelőssége, hogy visszaadjon a közösségnek, amelynek tagja.
A kezdetektől vallottam, hogy egyetlen beruházásunk sem öncélú, minden létesítményt a sportszerető polgároknak és a jövő generációjának, a gyermekeknek építettünk. Evidens volt számomra, hogy minden, amit létrehoztunk, hosszú távon a városnál lesz a legjobb kezekben.
A klubok mindig is szerves részét képezték Szolnok életének, sikereikkel feltették a várost a nemzetközi sporttérképre, és messzire vitték a jó hírét. Ezért egy olyan döntést hoztam, ami a mai világban nem szokás: a következő hónapokban a helyi vízilabdához, kosárlabdához és futballhoz kapcsolódó milliárdos sportvagyont adományként átadom Szolnok városának. Az erről szóló szándéknyilatkozatot már aláírtam.
– Milyen lépésekből áll és mikorra fejeződhet be a teljes átrendeződés?
– Nyilvánvalóan egy folyamat kezdetén tartunk. Mielőtt a klubok és az utánpótlás is Szolnok városához kerülnének, elsőként az alapvető működésükhöz szükséges sportlétesítményeket adom át.
A háttérben már megkezdődött egy komoly szakértői munka a jogi és szerződéses keretek kidolgozására. Amint megtaláljuk a legmegfelelőbb konstrukciót, természetesen tájékoztatni fogjuk a nyilvánosságot. Úgy gondolom, a bajnokság végéig ez a sportvagyon átkerül a városhoz, és természetesen tárgyalásokat folytatunk a klubokról is.
Egyúttal szeretném megnyugtatni a szurkolókat, akiktől néhány aggódó visszajelzés is eljutott hozzám, hogy egyetlen dolog vezérel: biztosítani, hogy a jövőben ugyanilyen magas színvonalon működjenek a felnőtt klubok és az utánpótlás műhelyei is.
Szalay Ferenc kiváló polgármester, hozzáértő sportvezető és ízig-vérig sportszerető ember, az ő személye nekem garancia arra, hogy a rendezett háttérrel átadott létesítmények megfelelő helyre kerülnek. Én pedig mindig ott fogok állni a csapatok mellett, és biztosan feltűnök majd a szolnoki lelátókon, mert szurkolóként sohasem tudnék tőlük elszakadni.
– A szolnoki sport mindig ismert volt a közösségteremtő erejéről és arról, mennyien mozdultak meg a közös célok elérése érdekében.
– Ez így van, és így is van rendjén! Minden lokálpatriótának kötelessége, hogy tegyen a tágabb környezetéért, hiszen ha mindenki csak a saját dolgával foglalkozna, a közösségeink sokkal szegényebbek lennének. Mi minden segítséget megkaptunk a fejlesztéseinkhez.
Külön köszönettel tartozom Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, aki mindenben mellettünk állt, és két létesítményünk átadóját is megtisztelte jelenlétével. Hálás vagyok minden munkatársamnak és barátomnak, akikkel együtt dolgoztuk végig az elmúlt évtizedeket, és természetesen a családomnak, akik mindig tolerálták a sportszenvedélyemet.
Forrás:
Új Néplap