A legjobb lett a legjobb: bajnok a Szolnoki Olaj!
2014. 06. 07.
A SZOLNOKI OLAJ KK A MAGYAR BAJNOK!
NB I. "A", Play-Off, Döntő - 3. mérkőzés
Szolnoki Olaj KK - Atomerőmű SE 79-69 (14-16, 23-16, 23-21, 19-16)
Tiszaligeti Sportcsarnok, 2080 néző.
Játékvezetők: dr. Vígh Péter, Pálla Zoltán, Győrffy Pál Attila.
SZOLNOK: Trotter 3/3, VOJVODA 23/9, Holiday 11/6, Ivosev, Báder 5.
Csere: LÓRÁNT 16/6, MILOSEVIC 11/3, KELLER Á. 6, Pilcevic 3/3, Simon B. 1. Vezetőedző: Dragan Aleksic. Edző: Andrius Jurkunas.
PAKS: VAUGHN 13/9, McGruder 13, KÖRTÉLYESI 11/3, SZABÓ ZS. 19/15, Jones 3.
Csere: Tóth Á. 5, Kovács Á. 5, Baki, Markovics, Eilingsfeld. Vezetőedző: Branislav Dzunic.
Az eredmény alakulása: 5.p.: 0-7, 7.p.: 6-9, 8.p.: 8-15, 9.p.: 14-15, 22.p.: 20-21, 27.p.: 29-28, 20.p.: 37-32, 23.p.: 44-32, 28.p.: 55-40, 30.p.: 60-53, 33.p.: 66-56, 36.p.: 73-60, 38.p.: 73-66.
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3-0 a Szolnok javára.
Ahogy a negyed- és az elődöntőben, a fináléban sem adott esélyt ellenfelének a Szolnoki Olaj KK. Magyarország vitathatatlanul legjobb csapata szombat este megnyerte a magyar bajnokságot, miután a döntő harmadik mérkőzésén is legyőzte a Paks csapatát.
Odakint sincs éppen szibériai klíma, a Körcsarnokban viszont akkora a hőmérséklet, mint a dunaújvárosi meleghengerműben az éves hajrá legerősebb műszakában. Hogy a szurkolókat leveri a víz, az egy dolog. A bemelegítő játékosok is patakokban veszítik a folyadékot. A B-közép ismét kitesz magáért, óriási betűkből formálódik ki a SZOLNOKI OLAJ.
Negyed órával a kezdés előtt már dübörög a vastaps. Nagy dolog készül. A lehetetlennek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy estére ne ússzon az öröm feneketlen tengerében az egész megyeszékhely. Az ötödik bajnoki cím reményében vállalják rengetegen a közös szaunázást a Körcsarnokban. Kétszer ennyien is lennének, ám a befogadóképesség véges.
A paksi szurkolók sejthetnek valamit, hiszen egy hete megtöltötték a vendégszektort, most tizenöten vannak. Virág elvtárstól tudjuk, hogy a tények makacs dolgok. Itt bizony csak egy forgatókönyv létezik. A győzelem.
Ebben a szezonban négyből négy a szolnoki mérleg, senki sem számol azzal, hogy ma billenne meg az arány. A szurkolói "Hajrá, Olaj!" egyre acélosabb, majd mintegy megelőlegezve a diadalt, felhangzik az "Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!" is. Az izzás adott, már "csak" a bajnoki címnek kell teljesülnie.
Csak fokozza a hangulatot, hogy az idei Fair Play-díjat Simon Balázs, a csapat irányítója veheti át. Kétezren éneklik együtt a Himnuszt, majd még néhány magabiztos ziccert dobnak a játékosok...
A Trotter-Vojvoda-Holiday-Ivosev-Báder ötössel kezd Dragan Aleksic, kollégája, Dzunic Branislav a Vaugh-McGruder-Körtélyesi-Szabó-Jones kvintettel indít. Két percig kell várni az első kosárra, ezt Körtélyesi szerzi, miután visszatesz egy támadólepattanót. Rozsdásan kezd az Olaj, hiszen Szabó pörköl be egy triplát, majd Körtélyesi újabb duplája érkezik.
0-7. Négy perc telt el, és még nincs hazai pont. Báder Márton idézi elő az első hangrobbanást, Trotter átadását változtatja gólpasszá. A negyed felénél 9-4, nem ide. Folyamatosan érkeznek a friss erők mindkét oldalról, a francia idegenlégió tagjainak sem való hőségben gyorsan fogy az erő.
Szabó és Lóránt akaszkodik össze a paksi palánk alatt. No, nem a régen látott kedves ismerősnek szól az átkarolás. Mindkét játékos személyi hibát kap, a játékvezetők már idejekorán tisztáznák, hogy meddig mehetnek el a kosarasok. Vojvoda Dávid triplája jelenti a következő vastaps-cunamit, de még így is 15-11 oda. Lóránt Péter sikeres távolijával már csak egyetlenegy pont a hátrány. Kioldotta a behúzott kéziféket a csapat. Tíz perc után 16-14 a vendégek javára.
Simon-Vojvoda-Holiday-Milosevic és Báder vág neki a második tíz percnek, amely Vaughn triplájával indul. Ez a harmadik sikeres távolija a Paksnak, ebben a műfajban a döntő két mérkőzésén alulteljesítettek. Talán a vártnál, az eddig látottaknál is szívósabban játszik az ASE, 25-20-as vendégelőnynél Aleksic időt kér.
Az eligazítás után az Olaj hat pontot szerez, a Paks feleennyit, vagyis a hátrány kettő egység. Ekkor Dzunic látja jónak a kupaktanács összehívását. Holiday triplájával tizenhat és fél percnyi játékidő után először nálunk az előny, 29-28.
McGruder és Báder között némi feszültség alakul ki, de Vígh játékvezető erélyes közbenjárására hamar szent a béke. Vojvoda fejez be egy szerzett labda utáni gyors támadást, a nagyszünetben 37-32 áll az eredményjelző táblán. Ezt a tíz percet 23-16-ra nyerte az Olaj. A paksiak számára a lehető legjobbkor jött a nagyszünet, hiszen a fáradság jelei egyre jobban kiütköznek rajtuk.
A szurkolók körében végzett egyáltalán nem reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a vártnál jobban kezdett a Paks, de innentől már kijön a két keret mélysége közti különbség. Minden szakértő hozzáteszi: mennyivel jobb, hogy nem az eredetileg tervezett háromnegyed háromkor kezdődött a meccs! A nagykabát-nagykereskedők nem ma és nem itt realizálják éves bevételük jelentős hányadát.
Pilcevic-Vojvoda-Holiday-Lóránt és Keller kezdi a második félidőt. A büféből későn érkezők lemaradnak Vojvoda és Lóránt duplájáról, vagyis alig egy perc elteltével kilenc pont a különbség. Lóránt Péter leválása után pedig Tízen Túliak Társasága lett az Olaj.
43-32-nél Dzunic újra elérkezettnek látja az időt, hogy lelket verjen a harci szellemet egyre inkább nélkülöző katonáiba. Trotter szállítja a csapat ötvenedik pontját egy triplával, ez pedig újra dalra fakasztja a B-közepet. Báder szerez labdát, majd Vojvodával dobat kosarat, az addigi legnagyobb különbség: 55-40. Innen már tényleg nem lehet baj. A négy és feledik bajnoki cím már megvan, a hátralévő tizenkét és fél percnyi játékidőben a hiányzó ötven százalékot kell hozzátapasztani.
Milosevic a sokadik labdát csempészi ki ellenfele keze alól, a kevésbé látványos, ám nagyon is hasznos tevékenysége is megérdemli a tapsot. Vojvoda most is megállíthatatlan, huszadik pontjával 58-43. A biztos előny sem ér Andaxint, bizony Dragan Aleksic fennhangon kéri ki magának az eladott labdákat és a helyezkedési hibákat.
Trotter túl hangosan kér számon egy ítéletet, ezért technikait kap, Vaughn azonban a négy büntetőből csak kettőt dob be, viszont nagyjából a félpályáról pontosan céloz. 60-53 a harmadik negyed végén.
Nagy valószínűséggel a 2013/14-es szezon utolsó negyede következik. A dobhártyákon dobolnak az erek, egyre sűrűbb a levegő. De egyre szélesebb mosollyá válik a kétezer ember a Körcsarnokban.
Simon-Vojvoda-Holiday-Milosevic és Keller rugaszkodik neki szolnoki részről a negyedik tíz percnek. Milosevic nincs vicces kedvében, bepörköl egy triplát, újra tíz közte. Holiday egy 2+1-es kombinációval véteti magát észre. Ekkor 69-56 az állás, a szolnoki csarnok légtere pedig a pára mellett már dalolással is telített. Biztosan tartja 12 pont körüli előnyét az Olaj, minden egyes másodperccel közelebb kerülünk a bajnokavatáshoz. A paksiak mindent megtesznek azért, hogy állva haljanak meg, ez mindenképpen dicséretes, az ezüstérem jó helyre kerül.
Tóth Ádám tesz vissza egy támadólepattanót, majd Lóránt veszíti el a labdát, ezt betetézendő újabb eladott labda, a tizennégy pontos előnynek elfogyott a fele. Ezzel némileg csökken a különbség, másrészt Dragan Aleksic vérnyomása közelít a Kékestetőhöz. Szolnoki időkérés következik, amelynek nem az a témája, hogy ki ki mellé szeretne ülni a bajnoki banketten. Milosevic a támadóidő utolsó tizedmásodpercében szerez kosarat, két perccel a vége előtt 75-66.
Innen már tényleg nem lehet baj. Száz másodperccel a vége előtt körbemegy a hullám a nézőtéren. Ez már a fieszta csalhatatlan jele. Kilencven másodperc a végéig. Már csak nyolcvan. 76-66 az állás. Hetven szekundum a lefújásig: talpon a közönség. Vojvoda a hangorkánban megszerzi huszonkettedik pontját.
A túloldalon Szabó dob egy triplát, de ez már senkit nem hoz lázba. Félperc a döntőből. Tíz, öt, négy három, kettő, egy… VÉGE. A legjobb lett a legjobb!
A SZOLNOKI OLAJ KK A MAGYAR BAJNOK!
A Queen unásig ismert slágere hangzik fel, de legyen bármennyire is elcsépelt a We are the Champoins - valahogy nem lehet megunni. A közönség természetesen a játékosok mellett élteti Aleksicet és Jurkunast is.
Ölelkező, nevető játékosok a pálya közepén. Megdolgoztak azért, hogy felállva ünnepeljék őket. 63 mérkőzést játszottak a szezonban, a középszakaszban tíz, a rájátszásban három meccset, a Magyar Kupában ugyancsak hármat. Ebből egyetlen egyet vesztett el. Ki érdemelte volna meg a bajnoki címet? A nem is annyira költői kérdésre a szétlocsolt pezsgők gyöngyhabjai adják meg a választ.
A Strahinja Milosevic vállán ülő Tóth Zoltán levágja a gyűrűről a hálót, megy az éremátadás, kattognak a vakuk. Hogy a Kossuth téren milyen lesz az ünneplés, az már egy másik történet...
Forrás: Új Néplap - Gutai István