Véget ért a bolognai hétvége
2014. 04. 28.
A vereség ellenére a szolnoki játékosok is kaptak érmet
Nem nekünk találták ki ezt a Bolognát. A bronzmérkőzésen is a pokol és a mennyország között liftezett a csapat, végül nem tudott még magasabbra törni. A hosszabbításban a Gaziantep olyan dobóformát kapott el, amely ellen a Miaimi Heat-nek is alig lett volna esélye.
A ráadás öt percében öt triplát dobtak, a hatodik kísérletük után visszakerült hozzájuk a labda és szereztek két pontot. Bár a második trojkájuk után még egy 2 plusz egyes kombinációval visszajöttünk, a következő három török rádobás megpecsételte a sorsunkat. Ha csak a ráadás öt percét nézzük, akkor nem is volt reális esélyünk a győzelemre. A vereség ellenére a fiúk kaptak érmet, ez valamicskét javított a hangulatukon.
- Nem haragudhatok a fiúkra, sőt gratulálok nekik - mondta a mérkőzés után Dragan Aleksic - Természetesen gratulálok a Gaziantepnek is, hiszen mégiscsak nyertek. Ezen a mérkőzésen ütközött ki rajtunk az egész szezon fizikai és mentális fáradsága. Sajnálom, hiszen nagyon akartuk a harmadik helyet.
A csapat kapitánya sem volt rózsás kedvében, hiszen 11 ponttal is vezetett már a csapat a mérkőzés folyamán, igaz, a törökök a végén álltak ugyanilyen arányban jobban. Ám talán túlságosan is sok energiát emésztett fel a pénteki heroikus elődöntő és a bronzmérkőzés második félideje.
- Küzdöttünk, hajtottunk, de sajnos ez sem volt elég ahhoz, hogy megszerezzük a harmadik helyet - értékelt Báder Márton. - A két vereség ellenére hasznos hétvégén vagyunk túl.
A bolognai hétvége legfontosabb mérkőzésére sem telt meg a PalaDozza, pedig Reggio Emiliából tíz különbusz hozta a szurkolókat. Akik igazán jó hangulatot teremtettek a döntőre, csapatuk pedig meg is hálálta a biztatást, hiszen az egész Final Four legsimább meccsén verték a Triumfot. Az időkérések alatt a hangszórókból bömbölő olasz slágerek gondoskodtak arról, hogy egy pillanatra se lankadjon a közönség harci kedve, az olasz B-közép állandó "Forza Reggio E.!" buzdítása mellett Cinciariniék kétséget sem hagyva játszottak.
Az olasz válogatott irányítója nem csak a pályán vezényelte játékostársait, de a szurkolók olajára is állandóan öntötte a tüzet. Nemcsak ezért volt nehéz nem észrevenni őt, hanem a cipője miatt is. Egyik legfontosabb munkaeszközének sarokrésze ugyanis aranysújtással volt díszítve. De nyilván nem ezért lett ő a torna MVP-je. Pedig a maroknyi Triumf-szurkolótábor is tette a dolgát, egy hatalmas lepedőt feszítettek ki, amelyen egy medve, valamint a kezében egy láncfűrészt tartó matjoska-baba volt látható a "Let's Dance" felirattal. Ám a nagy orosz medve ténfergésre ítéltetett vasárnap Bolognában, Michele Antonutti pedig boldogan emelhette magasra a serleget.
Vasárnap estére a játékosok kimenőt kaptak, így találkozhattak a városban szurkolóikkal is. A csapat hétfő délután hagyja el a bolognai szálláshelyét, vele együtt a minden ebédre felszolgált spagettit. A ferihegyi repülőtérre az éjszakai órákban érkezik meg a gép, fedélzetén a kellőképpen kilúgozott szolnoki kosarasokkal.
A torna során jónéhány szervezési nehézséggel kellett megküzdeniük a résztvevőknek. Hiába panaszkodtak a csapatok, a válasz egy vállrándításban és az "értsétek meg, itt minden olyan olaszos" - mondásban merült ki. Ebből szerencsére a helyszínen szurkolók és a tévénézők vajmi keveset tapasztalhattak meg.
Dobok története
A pénteki elődöntőre érkező szolnoki szurkolói csoportot meglepte, hogy a rendezők nem engedték be a dobot az olasz sporttörvény idevágó rendelkezéseire hivatkozva. Az ezer kilométert utazó szolnokiak ezt kénytelen-kelletlen tudomásul vették, így a hangszer a szállodában maradt vasárnap is. A piros-fekete szimpatizánsokban viszont okkal merült fel az esélyegyenlőséget firtató kérdés, amikor a négy(!) fős orosz-, valamint a többezer lelkes olasz szurkolótáborban az arra kijelölt személy el kezdte ütni a tam-tamot. Nekik elfelejtettek szólni arról, hogy ilyen veszélyes tárgyat nem lehet bevinni a csarnokba.
Forrás: Új Néplap - Gutai István