Az én rovatom...

Az alábbi párbeszéd zajlott le 1959 márciusában Szolnokon, az akkori Alföldi Kőolajfúrási Üzem Kőrösi úti irodaházának első emeleti folyosóján:

Lőrincz Andor: - Te vagy az a mérnök, aki kosarazol?
Suba Sándor: - Igen, mérnök vagyok, és kosaraztam.
Lőrincz Andor: - Jó, akkor csináljunk egy kosárlabda szakosztályt.

És megcsinálták. Ők, ketten alapították ezt az Olajos kosárlabdát, amelyben most is pattog a labda, és nem is akármilyen szinten. Lőrincz Andortól, Bandi bácsitól néhány éve elköszöntünk és most búcsúzni kell Suba Sándortól is, aki egy Baranya megyei kisközségben, Beremenden született. Mohácson járt iskolába, ahol megismerkedett a kosárlabdával, amellyel egy életre szóló kapcsolatot kötött. Érettségit követően a soproni Bányamérnöki Karon tanult tovább, és az egyetem országos hírű SMAFC csapatában játszott.

A diploma megszerzését követően az olajiparhoz került, az Alföldre. Edzője, szellemi vezére volt csapatunknak. Soha nem szakadt el a kosárlabdától, évekig kormányozta a megyei szakszövetségét is, de a szíve csücske mindig az Olaj csapata volt. Napra kész volt, követte az eseményeket, de az utóbbi időben nem jött ki a találkozókra, pedig hívtam, kérleltem.

A múlt hét keddjén kórházban volt, a pécsi mérkőzés idején. Tudósítottam a találkozó állásáról félidőben és a végén, de többé már nem tehetem.

Emlékét tisztelettel és szeretettel őrzöm és őrzi mindenki, aki ismeri és pártolja az Olaj kosárlabdáját.

Köszönjük SUBA SÁNDOR!