Az én rovatom...

Nem tisztem és nem is feladatom, hogy mentsem a mundér becsületét, és keressem az okokat a kaposvári fiaskóval kapcsolatban.

Nem a mostani vereség ébresztette bennem a gondolatot, már korábban is megfogalmazódott. Adva van a mi csapatunk, jelentősen erős játékosállománnyal. Becsülettel végigküzdötték az Adria Ligát, ott vannak a EuroChallenge fináléjában.

Visszatérve a magyar mezőnybe, mindenki, mi szurkolók is egyértelműen "tarolást" vártunk, és bizony az első mérkőzést leszámítva nem volt meggyőző a fölény.

A csapatunkat nyerési kényszer nyomasztja, teljesíteni kell, és nem szabad hibázni. Hibátlanul pedig nem lehet játszani, mert a lehetősége benne van a játékban.

Mi van a másik oldalon? Mindenhol felfokozott érdeklődéssel várják a Szolnok fellépését, nézők és az ellenfelek is. Mindenki felszabadultan, különösebb felelősség nélkül lép pályára ellenünk. Amennyiben kikapnak "nincs gáz", mert az Olaj nagyon erős, nem szégyen a vereség. Ez a tény az ellenfeleinkben feloldja a gátlásokat, felszabadultan, könnyedén tudnak játszani és ez óriási előny.

Azt gondolom, nincs vész, talán még jól is jött a vereség az elkövetkező időszak jobb teljesítménye érdekében.