Play-Off

Egis Körmend

A szebb napokat is megért vasi kisváros csapata ez idáig a mostani szezonban elég szélsőséges eredményeket tudhat maga mögött. Az alapszakasz befejezésével a 6. helyen végzett. Az Olaj belépésével így az alsóházi részvételt jelentette a helyezésük.

A középszakasz mérkőzéseit követően nem sikerült az alsóház vezető pozícióját megőrizni. A pécsiek kiváló teljesítményt nyújtva biztosan előzték meg őket. Április elején edzőváltást is végrehajtott a klubvezetés és a szakmai irányítást az amerikai Aaron Mitchellre bízta.

A csapatban a légiósok szerepe a meghatározó, akikhez Ferencz Csaba teljesítménye zárkózik még fel méltó módon. A kiegészítő játékosok sorát a Szolnokról elszármazott Sonyák Béla vezeti. A legutóbbi pécsi mérkőzésükön kezdőként lépett pályára és 18 játék perc jutott számára.

Túlzott reményeket nem táplálnak a Szolnok elleni találkozókról, de szeretnének becsülettel helytállni.

Itt a szurkolók beszélnek:

Lendvai Edit: A 2000-es évek elejétől kötődöm szorosabban az Olajhoz. Az első kupagyőzelmet követő év változásai megsínylették sok más mellett a meccsek nézőszámát is. Az addig pokoli hangulatáról híres hazai csarnokban alig pár száz néző volt kíváncsi az összecsapásokra, a csodált B-közepünk pedig alig tíz szurkolóból állt.

Ekkor döntöttem úgy, hogy itt az ideje, hogy odaálljak én is, ahol a leghangosabbak és legelszántabbak szurkolnak. A 2004-2005-ös szezon aztán máig feledhetetlen sikereket és játékosokat hozott. Az idegenben verhetetlen csapatot olyan nevek röpítették mint Dragan Aleksic, Derrick Stroud, Jan-Mikey Thomas és Cziczás Laci. Na és mi, szurkolók.

Akkor már stabil B-közepesként és egyetlen lány szurkolóként kísértem a csapatot kivétel nélkül minden idegenbeli meccsre is. A következő szezonok pedig, igazi sikerszériákat tartogattak. Soha nem felejtem el az "All-In" évét, azt, amikor hosszú idő után először lépett a csapat nemzetközi porondra, a debreceni EuroChallenge Final Fourt, amikor győztes meccsek után együtt örültünk, a vesztes meccsek után pedig együtt bosszankodtunk és elemeztük a hibákat.Igaz barátokra leltem szurkolókban és nagyon sok játékosban is, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Néhány évvel és két sport, menedzsment és kommunikáció témájú diplomával a zsebemben már komplexebben vizsgálom a csapat körüli történéseket. A jugoszláv kosáriskola rajongójaként életem legnagyobb eseményei voltak, amikor a CSAPATOM olyanok ellen játszhatott mint a Partizan, Crvena Zvezda, Cibona, vagy az Olimpija Ljubljana. Csalódott vagyok, hogy nem folytatódik tovább ez a sorozat, mert minden csapat javára válik, ha ilyen erős mezőny tagja lehet.

Évről évre erősebb kerettel vág neki az Olaj a pontvadászatnak magyar és nemzetközi fronton is. A prioritások megváltoztak, ehhez pedig meg kell tanulni felnőni mindenkinek a maga szintjén. Az idei EuroChallenge Final Four 4. helye nagyon szép eredmény és rengeteg munka van benne. Az egyéni és csapatbeli kvalitásokat tekintve azonban a legtöbben azt vártuk, hogy előrébb lépünk.

Sűrű program és rengeteg utazás után már "csak" a magyar bajnokságot kell behúzniuk a fiúknak. Ez pedig egy Adria Ligában és EuroChallenge-ben edződött csapatnak nem okozhat gondot!

Hajrá Olaj! - bizakodik Edit.