Az én rovatom...

A vereség mindig rosszulesik, bármikor is kapja a csapatunk. Az egy pontos „zakó” pedig különösen fájó és bosszantó. Valljuk be őszintén, kedvenceink nem adták tudásuk legjavát, nem úgy ment a játék, ahogy szerették, szerettük volna. Ennek ellenére nyerési esélye volt csapatunknak a végjátszmában.

Nem bántom a játékvezetői hármast (aki ismer, az tudja, hogy nem szokásom), de azért most kielemezve, kikockázva néhány döntő eseményt azt kell mondanom, hogy a végjátszmában rossz döntéseket hoztak. Játékosunk, Strahinja Milosevic akciója, amely két pontot és talán egy plusz büntetődobást eredményezett volna, nem adták meg lépéshiba miatt. Pedig nem volt az, ezt bizton állíthatom. Kendrick Perry kosara szabályos keretek között született, ez jó ítélet volt. Az utolsó körmendi támadásnál a vendégcsapat 10-es játékosa dobását védőnk szabályosan akadályozta, de befújták faultnak.

Tisztelt játékvezető sporttársak, tudom nem könnyű a pillanatok alatt ítéletet hozni, de nézzék vissza és tanuljanak belőle!