Az én rovatom...

Az utolsó felvonásra, a fináléra kerül ma itt sor. A paksi találkozón bebizonyította az Olaj, hogy a honi mezőnyben jelenleg a legjobb együttes. Szerintem, ahhoz nem fér kétség, hogy ma itt bajnokot fogunk avatni, és ezt nem az önteltség, az elbizakodottság mondatja velem, hanem a tények.

Az Atomerőmű együttese megérdemelt várományosa az ezüstéremnek. Jól küzdöttek, becsülettel helytálltak idáig, és biztos vagyok benne, most is ezt fogják tenni.

Négy negyedre vagyunk a klub ötödik bajnoki sikerétől, és sor kerülhet a Kossuth téri ünneplésre.

A befejezéshez mindig szorosan kapcsolódik a várakozás az újabb szezonra. Nem tudhatjuk még, mit hoz a jövő szezon, de mi, szurkolók reménykedünk benne, hogy a mostaninál is sikeresebb és eredményesebb lesz, de az az igazság a most befejezett is kiváló minősítést kaphat. Az emberi természet már ilyen, mindig többre vágyik.

Az már biztos, hogy ismét Adria ligás csapatunk lesz a jövő szezonban, hogy hogyan alakult így és miért, az bennünket, szurkolókat talán nem is érint. A lényeg, hogy ismét magas színvonalú, jó mérkőzéseket láthatunk a csarnokban. A honi kosárlabdát szeretők széles tábora pedig a képernyők előtt nézheti az összecsapásokat.

Amennyiben az idegenbeli találkozók sűrűbben kerülnének televíziós helyszíni közvetítésre, akkor igazán együtt lehetne élni a csapattal.

Köszönöm a szurkolóknak, nézőknek, hogy figyelmükkel megtisztelték az "Olaj Cseppek" kiadványát!