Az én rovatom...

A sportot kedvelő, szerető honfitársaimnak az idei nyári eseményekre nem lehet panasza. Uborkaszezonról nem beszélhettünk. Először a labdarúgó Európa Bajnokságon a válogatottunk szereplése országos eseménnyé vált és felébresztette a szunnyadó reményeket a sportág felemelkedésével kapcsolatban. Igaz, a nyár végi feröeri világbajnoki selejtező 0-0-ás eredménye kissé visszazökkentett bennünket a valóságba, de hátha csak kisiklás volt. Következett az olimpia Rióból, felejthetetlen élményekkel. Mindegyik helyezésnek megvolt a maga szépsége, öröme és bánata.

A nyolc aranyat egy kivétellel a hölgyek szállították. Számomra egytől egyig mind gyönyörű volt, de a lelkemhez Hosszú Katinka teljesítménye áll legközelebb. Édesapja Hosszú István három szezonon keresztül erősítette csapatunkat, a kilencvenes évek elején. Az ezredforduló nyarán együtt kanalaztam a családdal a Hosszú Puska által főzött halászlevet Baján. Az asztaltársasághoz tartozott az akkor még kislány, de már ígéretes úszó Katinka és az első edzője, az anyai nagyapja, Bakos László is.

Az idei nyár végén férfi kosarasaink kiharcolták részvételüket a 2017. évi Európa Bajnokság döntőjébe. Tizennyolc évi kihagyás után, ismét ott leszünk Európa elit mezőnyében, ami szintén remek teljesítmény. Sportélményekben tehát gazdag időszak áll mögöttünk, de most kezdődik egy újabb sorozat. Pályára lép az Olaj és reményeim szerint ez is tartogat számunkra kiváló élményeket.